1654-ben XIV. Lajos 16 éves; már 11 éve király. Franciaország trónjára ötödik születésnapja előtt néhány hónappal, 1643 májusában került apja, XIII. Lajos korai halála után. Franciaországot ekkor édesanyja, Anna osztrák régens kormányozta, akit XIV. Lajos keresztapja és miniszterelnöke, Mazarin bíboros segített. 1648-tól kezdve a parlamentek és a nemesség részéről az uralkodói hatalom erős ellenállásának időszaka következett: a Fronde. A királyt és anyját kétszer is kényszerítették a főváros elhagyására; 1651. február 8-án a Palais Royalban, ahol tartózkodtak, csapdába estek. XIV. Lajos soha nem felejti el ezt a megaláztatást, és ezután mindig gyanakodott Párizsra. Ugyanezen év szeptember 7-én érte el a nagykorúságot, 13 évesen. 1652 végére a parlamenteket és a nemeseket végleg lecsillapították, és XIV. Lajos minden hatalmat a kezébe kezdett összpontosítani: az abszolutizmus úton volt. 1654. június 7-i reims-i székesegyházi koronázása fényűző volt: a politikai zavarokkal és nehézségekkel tarkított gyermekkor után a Nappá vált király belépett a fénybe. Franciaország gazdag, jól kormányzott; államháztartása rendben van. Európa legnépesebb országa. XIV. Lajos Mazarinra bízta a királyság igazgatását annak 1661-es haláláig, majd az évek során egyre inkább személyesen kormányzott. 1660-ban Mária Terézia osztrák főhercegnőt vette feleségül, és ugyanebben az időszakban kezdte el átalakítani a Versailles-i kastélyt. Ez lett udvarának és királyságának központja, ahonnan a francia művészet és kultúra felmérhetetlen ragyogással sugárzott egész Európában. A francia klasszicizmus így a „Nagy Század” (XVII. század) második felében érte el csúcspontját.

Ez az emlékveret nagyszerűen tiszteleg az abszolút uralkodó előtt, akinek ragyogó uralkodása, Franciaország történelmének leghosszabbja (1643-1715), megjelölte a Franciaországot megrázó nagy nemesi, parlamenti, protestáns és parasztfelkelések végét.