1654-ben XIV. Lajos 16 éves; már 11 éve király. Franciaország trónjára ötödik születésnapja előtt néhány hónappal, 1643 májusában került, apja, XIII. Lajos korai halála után. Franciaországot ekkor anyja, Ausztriai Anna régens kormányozta, akit Mazarin bíboros, XIV. Lajos keresztapja és miniszterelnök segített. 1648-tól kezdve a királyi hatalommal szembeni erős ellenállás időszaka következett be a parlamentek és a nemesség részéről: a Fronde. A király és anyja kétszer is kénytelen volt elhagyni a fővárost; 1651. február 8-án a Palais Royalban rekedtek, ahol tartózkodtak. XIV. Lajos soha nem felejtette el ezt a megaláztatást, és később mindig is gyanakodott Párizsra. Ugyanezen év szeptember 7-én érte el a királyi nagykorúságot, 13 évesen. 1652 végére a parlamenteket és a nemeseket végleg lecsillapították, és XIV. Lajos minden hatalmat a kezébe kezdett összpontosítani: az abszolutizmus elindult. Koronázása a reimsi székesegyházban, 1654. június 7-én, fényűző volt: a politikai zavarok és nehézségek által fémjelzett gyermekkor után a Napkirály belépett a fénybe. Franciaország gazdag, jól kormányzott; államháztartása rendben volt. Európa legnépesebb országa volt. XIV. Lajos 1661-es haláláig Mazarinra bízta a királyság igazgatását, majd az évek során egyre inkább személyesen kormányzott. 1660-ban feleségül vette Ausztriai Mária Teréziát, és ugyanebben az időszakban kezdte el átalakítani a Versailles-i kastélyt. Ez lett udvarának és királyságának központja, ahonnan a francia művészetek és kultúra felmérhetetlen ragyogással sugárzott egész Európában. A francia klasszicizmus így a „Nagy Század” (XVII. század) második felében érte el csúcspontját.

Ez az emlékveret pompásan tiszteleg ezen abszolút uralkodó előtt, akinek ragyogó uralkodása, Franciaország történetének leghosszabbja (1643-1715), megjelölte a Franciaországot megrázó nagy nemesi, parlamenti, protestáns és parasztfelkelések végét.